Pécs, tegnap
Város, amely emlékezik helyetted is
A Mecsek lábánál, ahol a hajnal mindig egy kicsit rózsaszínebb, és a kövek is tudnak hallgatni, ott fekszik egy város, amely nemcsak túlélte az időt, hanem barátságot kötött vele. Pécs – vagy ahogy a rómaiak hívták: Sopianae – nem kérkedik, nem harsog. Csak mesél. És ha figyelsz, minden utcakő alatt ott dobog a történelem szíve.
Fedezd fel Siklós és Villány legszebb látnivalóit!
Ahol a föld is emlékezik – az őskortól a rómaiakig
A Makár-hegy fennsíkján már hatezer évvel ezelőtt is emberek éltek. A vonaldíszes kerámia népe itt hagyta első nyomait, és a Jakab-hegyen kelta sáncok őrzik a múltat, mintha még mindig várnák a harcosokat. A rómaiak a Kr. u. 1. század második felében alapították Sopianae városát, amely Hadrianus császár idején városi rangot kapott. A 3. század végén, Diocletianus reformjai nyomán Sopianae lett Valeria provincia fővárosa – egy tartományé, amelyet a császár feleségéről neveztek el.
A város nemcsak közigazgatási központ volt, hanem a kereszténység egyik északi bástyája is. A 4. században már virágzó keresztény közösség élt itt, és temetkezési helyeik – a Cella Septichora, a Péter-Pál sírkamra, a Korsós sírkamra – ma is ott rejtőznek a föld alatt, freskóikkal, amelyek túléltek birodalmakat. 2000-ben az UNESCO világörökség részévé váltak – nem csoda: ezek a sírkamrák nemcsak halottakat őriznek, hanem hitet, reményt és emberi méltóságot is.
A középkor fényei és árnyai – püspökök, költők, királyok
A római város elcsendesedett, de nem halt meg. A honfoglalás után Szent István 1009-ben megalapította a pécsi püspökséget. A székesegyház első változata Orseolo Péter idején épült, és itt temették el őt is. 1064-ben, amikor Salamon királyt itt koronázták meg, a katedrális leégett – de újraépült, és ma is ott áll, négy tornyával, mint egy időkapu.
A 14. században Nagy Lajos király tanácsára Vilmos püspök megalapította Magyarország első egyetemét Pécsett, 1367-ben. A tanárok domonkos szerzetesek voltak, és bár az egyetem csak néhány évtizedig működött, a szellem, amit elindított, ma is ott él a városban.
A 15. században Janus Pannonius, a humanista költő lett a város püspöke. Latin verseiben Pécs nemcsak helyszín, hanem múzsa is volt. A város ekkor a magyar reneszánsz egyik központjává vált – könyvek, gondolatok, viták és versek születtek a falai között.
Olvasd el Pécs ma T58.eu oldal bejegyzését is
A félhold árnyékában – a török hódoltság ideje
1526-ban, a mohácsi csata után, Nagy Szulejmán seregei kifosztották Pécset. 1543-ban a város önként nyitotta meg kapuit az oszmánok előtt. A következő 143 évben Pécs keleti várossá vált: templomokat mecsetté alakítottak, fürdők, türbék, medreszék épültek. A Gázi Kászim pasa dzsámija ma is ott áll a Széchenyi téren – keresztény templomként működik, de kupolája alatt még mindig ott zeng a múlt.
A Jakováli Hasszán pasa dzsámi, Idrisz Baba türbéje, Memi pasa fürdője – mind-mind emlékeztetnek arra, hogy Pécs nemcsak elviselte a hódítást, hanem beépítette azt önmagába. A város nem harcolt a múlt ellen – inkább befogadta, és új jelentést adott neki.
Újjászületés és polgárosodás – a barokk és ipari Pécs
1686-ban a keresztény seregek visszafoglalták a várost. A török épületek egy része elpusztult, másokat átépítettek. 1780-ban Mária Terézia szabad királyi városi rangot adott Pécsnek – ezzel új korszak kezdődött. A 19. században a város iparosodott: megszületett a Zsolnay-kerámia, az Angster-orgonagyár, a Littke-pezsgő. A városban vasút épült, színház nyílt, és a polgárság megerősödött.
A Zsolnay család öröksége ma is él: a Zsolnay Kulturális Negyed nemcsak múzeum, hanem élő tér, ahol a múlt és a jelen egymásba fonódik. A gyár eozinmázas csodái ma is ragyognak – nemcsak vitrinekben, hanem a város falain, kútjain, tetőin is.
Ha egy csendes szép falut is megtekintenél Ivándárda, egy szép, zsákfalú
A 20. század viharaiban – háborúk, bányák, újrakezdések
Az első világháború után Pécs rövid ideig szerb megszállás alá került. A második világháborúban a város viszonylag kevés kárt szenvedett, de a háború utáni államosítás, a szén- és uránbányászat, az ipari fellendülés és a lakótelepek építése új arcot adott neki. Uránváros, Kertváros, a Mecseki kisvasút, az állatkert – mind a szocialista korszak lenyomatai.
A rendszerváltás után sok ipari üzem bezárt, a munkanélküliség nőtt, de Pécs újra feltalálta magát. 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa lett – koncertközpont, tudásközpont, új közterek és kulturális terek születtek. A város újra a kultúra városa lett – de most már nemcsak múltjából él, hanem jövőt is épít.
Pécs nem tökéletes. De épp ezért szerethető. Mert sebei vannak, de nem rejti el őket. Mert emlékezik – helyetted is. És ha egyszer végigsétálsz a Király utcán, megállsz a dzsámi előtt, leülsz a Dóm téren, vagy csak hallgatod a harangok hangját a Mecsek felől – akkor megérted: ez a város nemcsak hely. Ez egy történet. És ha egyszer belépsz, már te is része leszel.
