Ez a nem túl bizalomgerjesztő gyümölcs akkor a legfinomabb, mikor már túlérett és olyan puha, mint a kocsonya. Egészséges és fenséges lekvár készíthető belőle.
Kései gyümölcs, késő ősszel érik be, termését október végén, november elején szüretelhetjük. A gyümölcs íze jellegzetesen édes, kellemes, kissé fanyar, húsa világosbarna, az érett körtéhez hasonlóan képlékeny.
Egyes források szerint Japánból származik, míg máshol úgy tartják, hogy egy kínai kantonból lopták át Európába. Ám az biztos, hogy Kelet- és Délkelet-Európában erdőszéleken, cserjésekben vadon is megterem.
A naspolya gyümölcse rendkívül gazdag vitaminokban. Mintegy 12 százalék szénhidrátot és az almafélék közül is kiemelkedő mennyiségű, 12 mg C-vitamint tartalmaz. Rokonaihoz hasonlóan magas a pektintartalma. A pektin segíti az anyagcserét és rendben tartja a vér koleszterinszintjét. Ez az anyag a bélbe jutva az ott jelen lévő baktériumok hatására jótékony védőréteget képez a nyálkahártyán. Hatására salakképző anyagok jutnak a bélbe, ami székrekedés esetén enyhíti a panaszokat, sőt a rendszeres nyers gyümölcs fogyasztása rendszerezi a székletet. Tartalmaz még vasat és kalciumot, emellett jelentős mennyiségű cserzőanyagot is. A vastartalma miatt fogyasztása vérzékenyeknek kifejezetten ajánlott és ezen kívül csonterősítő hatása is van. A természetgyógyászat gyulladáscsökkentő hatású növényként ismeri.
A naspolyafa terméséből és leveléből előállított készítmények a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére használhatók. Bélbetegségek kezelésében is szerepet kapott. A naspolyafa kérgének főzetét a népi gyógyászatban vérzések csillapítására is alkalmazták.
A naspolyából általában lekvárt készítenek, de lehet belőle zselét is főzni. Az ünnepnapok gyümölcstálját a naspolya is színesíti, sőt még a karácsonyfára is fel lehet függeszteni, ahogy régen a dióval és az aranyalmával gyakorolták.