Őshazája Dél – és közép – Amerika.
Állítólag a texasi és a mexikói indiánok termesztették ültetvényeiken. Hazánkban is nagyon régen termelik, mindig jól megfért a kukoricásban.
Mivel jól eltartható, és ha megcsípte a dér, különösen édes, zamatos ízű lesz, egész télen kedvelt csemegének számított a legszegényebb családoknál is. Nemcsak a kemencében frissen sütött tök – amelynek kellemes illata semmihez sem hasonlítható – szolgált eledelül, hanem a pirított tökmag fogyasztása is jellemző szerepet játszott néptáplálkozásunkban. Erre a célra takarmánytökből és a magra termesztett spárgatökből nyerték a magot.
A népi gyógyászat is felismerte a sütőtök és a tökmag jelentőségét. Számos betegség – főleg vese-, máj-, köszvény- és bélbetegségek – esetén ajánlották a sütőtököt, de elsősorban a magjának tulajdonítottak különleges gyógyító hatást. Egyes helyeken hashajtóként és béltisztítóként rágcsálták, máshol féregűzőnek tartották. Valószínűleg magas zsír- és élelmirost-tartalmának köszönhetően.
A sütőtök táplálkozás-élettani értékei ma sem vitathatók. A húsa – mint azt sárga színe is mutatja – igen gazdag karotinoidokban, C– és B-vitaminokban.
Összehasonlítva a spárgatök és a sütőtök jellemző biológiai értékeit, jól látható a különbség.
Sütőtök az étlapon
A sütőtököt – mint ahogy a neve is mutatja – rendszerint sütve fogyasztják.
Sütéshez zárt tér kell, hogy jól átsüljön. Frissen kisülve legmagasabb az élvezeti értéke. Az íze cukortartalmától függően változó. Mostanában piacra került a sütésre különösen alkalmas kanadai tök. Jóval kisebb mint a hagyományos magyar sütőtök, alakja hosszúkás, kezelése praktikusabb. Megsütve íze garantáltan édes és kellemes.
A sütőtököt, mivel könnyen emészthető, már a csecsemőknek is adhatjuk. Először burgonyával lazítva, később önmagában, enyhén sózva, tejjel hígítva, bölcsődében, óvodában egyaránt a gyermekek tányérjára kerülhet.
Készíthetünk sütőtöklevet, nyers sütőtökből, esetleg más gyümölcsökkel – almával, körtével – kombinálva.
Megfőzve vagy megsütve, tejjel sütőtökturmix készülhet.
Levesnek sűrítés nélkül, pürésítve, tejjel vagy tejszínnel lazítva, pirított olajos magokkal (szezámmag, tökmag, napraforgómag) tálalhatjuk.
Tejszínes, enyhén sós püré formájában, szerecsendióval ízesítve csirke-, illetve pulykahús mellé adhatjuk.
A sütőtököt tejjel, ha szükséges cukorral kikeverve, vagy habosra turmixolva, tejszínhabbal a tetején, desszertként tálalhatjuk.
Ízlésünktől és fantáziánktól függően saláták alkotórésze is lehet.
A tök legértékesebb része a magja.
A tökmag kis mennyiségben is jelentős biológiai értéket képvisel. Energiatartalma 2617 KJ/623 kcal. Az olajos magvak között legmagasabb a fehérjetartalma 33,9 g, kimagasló a zsírtartalma 50,5 g, igen kedvező a zsírsavösszetétele, esszenciális zsírsavakban gazdag. Az átlagosnál alacsonyabb a szénhidrát 3,6 g és jelentős az élelmirost-tartalma.
A tökmag kiemelkedő táplálkozás-élettani értékét az igen magas magnézium- (970 g/100 g), kálium- (920 mg/100 g), alacsony nátrium-, jelentős E-, B1- és B2-vitamin-tartalmának köszönheti.
