A rózsaloncokat 1845-től kezdve ültetik kertekbe, és ma is az egyik legdekoratívabb, legkedveltebb virágos cserjénk. Jelenleg számos fajtája van forgalomban, nemesítésével ma elsősorban Franciaországban és Észak-Amerikában foglalkoznak. A fajtáinak száma 200 körül mozog, 20-25 faját termesztik. A keresett fajták száma ennél is kevesebb.
A rózsalonc a nevét Christian Ehrenfried von Weigel német botanikusról kapta. Botanikai besorolását tekintve a rózsalonc a loncfélék családjába (Caprifoliaceae) tartozik. Hazája távolkelet: Japán, Kína, Korea
A Weigela 1,5-3 m magasra növő, felfelé álló, majd ívesen kifelé hajló vesszőjű lombhullató cserje. Egyszerű, keresztben átellenes levelei fűrészes szélűek. A május-júniusban nyíló, változatos színű virágok tölcsér vagy harang alakúak. A vesszőkből fejlődő rövid oldalhajtásokon egyesével vagy csoportosan helyezkednek el. A virágok színe lehet fehér, rózsaszín, piros és ritkán sárga.
A napos helyeket és a savanyú vagy enyhén lúgos, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Száraz fekvésben hamar elvénül. A megfelelő fejlődés érdekében, elvirágzás után tőből vágjuk ki a halvány, idős ágakat. A kiritkult, öreg növényeket tavasszal erősen visszametszhetjük. Kártevője, kórokozója nem ismert.
Mivel hosszú ideig virágzik, változatos színfoltja kerteknek, parkoknak. Szoliterként vagy cserjesorba is ültethető. Árnyékos helyen is díszít, de ebben az esetben kevesebb virágot hoz.