Trombitafolyondár

Származás: Az Észak-Amerika déli és keleti részén őshonos trombitafolyondár gyorsan növekvő cserje, amely szinte mindenre felkapaszkodik léggyökerei segítségével. A trombita- vagy szivarfafélék (Bignoniaceae) családjába tartozik.
A Campsis nemzetséget mindösszesen két faj alkotja, a másik képviselője a Kelet-Ázsiában honos kínai vagy nagyvirágú trombitacserje (Campsis grandiflora). Mindkét fajnak, és két növény fajhibridjének (Campsis × tagliabunda) is számtalan nemesített kerti változata létezik,
Leírás: Kezdetben visszafogottabb, de később kimondottan gyors fejlődésű, akár 10-12 méter magasra is felkapaszkodó cserje. Töve körül idővel sok gyökérsarjat fejleszt. Levelei nagyok, sötétzöldek. Nagy, tölcséres virágokat hoz, melyek kívül narancssárgák, belül sárgák, pártakarimája pedig skarlátvörös. Az alapfajtól eltérően a termesztésben más színváltozatok is előfordulnak a halvány sárgától a sötétvörösig. Júliustól szeptemberig, bőségesen virágzik. Termései hosszúkásak, tokszerű.

Környezeti feltétel: Melegkedvelő és fényigényes növény. Az idősebb, jó begyökeresedett példányok kiváló szárazságtűrők. Fiatalon nem árt takarni a tövét, árnyékoljuk cserjékkel és öntözzük bőségesen. Februárban metsszük kissé vissza a vesszőit a nyári bőséges virágzás érdekében.
Bár leggyakrabban kő-, és házfalakra futtatják, alkalmas pergolák vagy a kerítés befuttatására is. Gondoskodjunk megfelelő támasztékról, esetlegesen kötözéssel segítsük terjedését.
Az első néhány évben a fiatal növényeket télen a hideggel szemben gyökérnyak körül a talaj feltöltésével védhetjük.

error: A tartalom védett!!